3. rész.

Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de alig volt időm... de most itt a rész. :)

Jó olvasást!

-Most nézd meg!-kiáltott Justin nevetve,-Mindenem tiszta palacsinta, kakaó és lekvár. Most te jössz.-Ahogy ezt kimondta, már kente is az arcomra a lekvárt.

-Hé.. elég lesz már.-Fuldokolt Austin a nevetéstől.-Menjünk mosakodjunk meg és sétáljunk ki a partra.

-Oké, már megyek is.-Mondtam.-Justin, ezt még visszakapod...-néztem rá sunyin.

-Majd meglátjuk..-kacsintott, majd elment mosakodni. Én is ezt tettem.

    Bementem a fürdőbe és elgondolkodtam. "Justin már egy jó ideje máshogy viselkedik velem, mint ezelőtt... Eddig nem nagyon nevettünk együtt. Valami van vele. Vagy velem...?"

Kopogtak. Felkaptam a fejem és megláttam Austint, ahogy mosolyog. Édes.. Mint mindig, de most, mintha sejtené, hogy az imént mire gondoltam...

-Hogy állsz?-kérdezte egy kissé rekedten, mintha sírt volna.

-Már mindjárt készen vagyok, csak egy zuhanyzás hiányzik.-mondtam neki.

-Zuhanyozzunk együtt.-mondta félénken.

-Austn... tudod, amit reggel mondtam, nagyon komolyan gondoltam, de ha annyira akarod, akkor oké.-diktáltam a szavakat, mint egy robot.

-Szeretném.-felelte és adott egy puszit, majd hátrébb lépett és elkezdte levenni a pólóját.

-Miért nézel így rám?-kérdezte, kizökkentve a gondolataimból.

-Hol a fogkefém, Sam?-hallottam Bonnie kérdését.

-Valahol ott van a táskámban-feleltem neki, de közben a szemem Austinon maradt.

-Mindegy. Gondolom nem ruhában akarsz zuhanyozni, vagy igen?-tette fel a kérdést.

-Nem.-erőltettem egy mosolyt, majd elkezdtem levenni a pólómat.

Éreztem, hogy Austin figyel.Mikor már csak a melltartóm és a bugyim maradt, megszólalt:

-Nyugi, ha nem akarod levenni, akkor nem muszáj. Tudom, hogy szégyenlős vagy és ez biztosan kellemetlen neked.-mondta.

-Eléggé...-válaszoltam.

-Na, gyere már. Amúgy is kérdezni akarok valamit.-mondta majd megfogta a kezem és behúzott a zuhanyzóba.

-Mit akarsz kérdezni?-kérdeztem és az egész testem remegett.

-Fura érzéseim vannak veled kapcsolatban... Amikor Justinnal nevetsz, társalogsz, vagy csak rád néz, olyan vagy, aki boldog... De amikor én hozzád szólok, vagy csak máshogy nézek rád, mintha összehúznád magad és alig várod, hogy elmenjek, hogy a gondolataidban lehess. Egyedül. Úgy érzem, hogy nem szeretsz-itt megrekedt a hangja és könnyes lett a szeme-Ha nem szeretsz, kérlek mondd meg és békén hagylak.

-Austin. Én szeretlek! Azt hittem, hogy amit reggel mondtam komolyan veszed.-mondtam.

-Komolyan is vettem, de ez nekem még új. Meg kell szoknom, hogy félsz tőlem.

-Csak annyit kérek, hogy ne kételkedj bennem.-mondtam majd kiléptem és bementem a szobába, ahol én és Bonnie voltunk.

Megtörölköztem és felvettem egy piros topot, egy világosabb rövidnadrágot és egy fehér edző cipőt.

Mikor kész voltam ezekkel, megfésülködtem, befontam oldalra a hajam és tettem fel egy kis alapozót és szempillaspirált. Belenéztem a tükörbe és egy félénk lányt láttam. Elkezdett könnyezni a szemem, majd egyre könnyesebb lett, míg el nem homályosodott az egész tükörképem. Elkezdtem eltüntetni a sírásom nyomait, de ekkor Bonnie lépett be nevetve. Mikor meglátott elkomolyodott.

-Hát veled meg mi történt?-kérdezte ijedten?

-Semmi, csak sminkelés közben a szempillaspirállal meg érintettem a szemem és elkezdett könnyezni.-nevettem.

-Ja,, akkor rendben.-nevetett ő is.

-Készen vagytok lányok?-kérdezte Justin.

-Igen, mehetünk.-mondta, majd felkapta a kis táskáját és engem is magával húzott.

Amikor elindultunk Justin a kezembe nyomott egy cetlit, amire Austin kézírásával ez volt írva:

"Sajnálom. Szeretlek és nem akartam ilyen rosszul viselkedni veled."

Hátra néztem és láttam, hogy Austin ott baktatott és fejét lehajtva sétált utánunk.

-Semmi gond.-szóltam oda neki.

-Tényleg sajnálom. És szeretlek!-mondta.

-Én is szeretlek.-adtam neki az első csókom.

Kézen fogtuk egymást és együtt sétáltunk tovább. Justin hátra nézett és kacsintott egyet. Mosollyal viszonoztam.

Leértünk a partra. Gyönyörű volt. Bonnie-val egyből a  víz felé vettük az irányt és úsztunk egyet.

Austin és Justin kint maradtak a parton és beszélgettek. Hogy miről? Nem tudom, de Austint meg fogom kérdezni. Biztos el fogja mondani. 

Nem rész.

11 dolog magamról.

1.) A legnayobb álmom, hogy eljussak Londonba és Miamiba.

2.) Álom pasi: Harry Styles, Austin Mahone.

3.) Jó fiúkat is szeretem és a rosszakat is, de nem külön. Egy kicsi ebből és egy kicsi a  másik verzióból.

4.) Kedvenc városom London és Miami.

5.) Néha buli, néha pihenés.

6.) Barátság. De kapcsolat is lehet belőle...

7.) Mottóm: Mindig légy önmagad!

8.) Kedvenc idézetem: A pizza és a véleményed közt az a különbség, hogy a pizza érdekel...!

9.) Kedvenc zene: Az összes Austin Mahone dal és One Direction dal.

10.) Ha egy napig egy híresség bőrébe bújhatnék az Alex Constancio lenne és azért, mert jó lenne tudni, hogy milyen őrültek Austin Mahone és a haverjai.

11.) Egy dolog, ami nélkül nem tudnék élni? Sok ilyen dolog van... de a telefonom és a laptopom nélkül biztos, hogy nem tudnék élni.

Kérdések:

1.) Mi a kedvenc színed?

2.) Mikor lesz a szülinapod?

3.) Milyennek érzed magad? Jó vagy rossz?

4.) Mi a legnagyobb vágyad?

5.) Kedvenc énekes?

6.) Kedvenc zenekar/banda?

7.) Kedvenc dalod?

8.) Mi a kedvenc angol kifejezésed?

9.) Mikor érezted azt, hogy sikerülni fog, de a végén mégsem?

10.) Milyen vagy?

11.) Miért válaszolsz ezekre a kérdésekre? 

HÉTVÉGÉN LESZ RÉSZ!! :)

2. rész. Samantha

Mikor felkeltem még mindenki aludt. Megnéztem az órát: pontosan dél volt!! Austinra pillantottam és szinte elolvadtam, olyan édesen aludt. Egy kicsit, mintha kicsurgott volna a nyála. És még így is olyan aranyos volt. "Mikor először megismertem, nem is tudtam, hogy egy sztárral van dolgom.Mikor megkérdezte hogy leszek-e a barátnője még akkor sem mondta el. Csak akkor, amikor megláttak a mahomie rajongói az utcán és rákérdeztek hogy én vagyok-e a "titokzatos" barátnője Austin Mahone-nak, és elmondtam nekik, hogy igen. Nem kellet volna. Azóta már más minden. Ha elmondja hogy híres, nem mondom el hogy a barátnője vagyok. Ha nem mondom el hogy kije vagyok, nem írnak rám mindennap megkérdezni hogy hogy van Austin. De még így is jobb, mintha azt írnák mindennap hogy haljak meg meg ilyenek... Szóval örülök neki hogy ilyen értelmes rajongói vannak. Vannak nagyon kedvesek, féltékenyek, ellenszenvesek és még sok fajta. Ha belegondolok én is mahomie vagyok. Bonnie is, de ő leginkább belieber. Épp el is felejtettem. Ő Justin barátnője, és mióta együtt vannak annyira önmaga lett. Örülök, hogy ott van neki Justin, nekem meg Austin."
Hallottam valamilyen kis zajt, ami kizökkentett a gondolataimból. Austin felkelt.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-,kérdezte mosolyogva egy kicsit nagyon kócosan.
-Jó reggelt! Jól, de mivel a földön kellett aludnom eléggé "mereven".. És te hogy aludtál?-kérdeztem.
-Fantasztikusan-csókolt meg-Sajnálom, hogy a földön kellett aludnod, de ha nem lennél még mindig olyan félénk, mellém is befeküdhettél volna..-nézett rám a perverz nézésével.
-Hogy leszedd rólam a takarót? Még mit nem!-mosolyogtam.
-Persze, csak azért nem akartál befeküdni mellém-nézett rám most a mindent sejtő tekintetét használva.-Még mindig "félsz" tőlem... megértelek.-nézett rám már a szomorú nézésével.
-Austin, én... mindegy semmi..-mondtam.
-Mi a mindegy?-hallottam Justin hangját.
-Semmi-mondtuk egyszerre Austinnal.
-Austin nem akart enni, de én belé erőltetem minden áron-kacsintottam Justinra.
-Hát oké, de én már éhes vagyok és Bonnie még alszik...-nézett rám kisfiúsan, amivel tudtam, hogy azt akarja hogy én csináljak neki enni.
-Oké, jól van na! Máris csinálom-nevettem.
-Köszi-puszilta meg az arcomat mire Austin kiviharzott.
Utána rohantam, hogy megkérdezzem mi a baja.
-Austin! Neked meg mi a bajod??-kérdeztem csodálkozva.
-Nekem?? Nekem semmi. Neked mi a bajod?-kérdezte kissé idegesen-Azt engeded, hogy Justin puszilgasson, de mellém nem fekszel be! Mi a bajod? Félsz tőlem?-kérdezte.
-Austin... én. Ezt nem merem elmondani neked. Kinevetnél...-mondtam a szememet a földre szegezve.
-Nem foglak kinevetni-húzta fel az állam, hogy a szemébe nézzek.
-Austin. Én...-kezdtem-Az van, hogy én még nem csináltam. Féltem hogy rám másznál-pirultam el szégyenkezve.
-Ezért? Ez minden? Én sem csináltam még, Sam. Nem másztam volna rád. Az egyik ok: azért mert aludtam, a másik ok: nem vagyok pedofil meg ilyenek, a harmadik ok pedig azért mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Ha majd akarom "azt" elmondom, hidd el.-nézett rám komolyan.
-Köszönöm, hogy megértesz.-mosolyogtam.
-Nincs mit Sam-csókolt meg.
Visszacsókoltam, majd visszamentünk a házba.
Egy új jó nap elé nézünk gondoltam. Nem hittem volna, hogy kibírja nevetés nélkül, aki minden apró dolgon nevet. Nem nevetett. Most először láttam a komoly Austint. Remélem nem ez az utolsó alkalom.

Mikor beértünk Bonnie már csinálta a reggelit. Justin rám nézett, színlelve, hogy haragszik rám.
-Köszönöm a reggelit-gúnyolódott.
-Jó, bocs, de nem csak te vagy a világon..-gúnyoltam vissza.
-Igaza van.-kacsintott Bonnie, majd neki dobott Justinnak egy palacsintát, ami Austinon landolt, mert pont akkor jött ki a fürdőből.
Mindenki nevetett, még Austin is.
Megfogott ő is egy palacsintát és vissza dobta Bonnie-nak.
Így kezdődött a napunk. Egy palacsinta csatával.  Gondoltam én is beszállok, így hát Justinnak dobtam én is egyet. Én is kaptam egyet Justintól, majd ez után jött a kakaó és a lekvár.

1 rész. Samantha

Amikor kiértünk a repülőtérre, azt hittem soha nem mennek el anyuék. Alig vártuk, hogy elinduljunk az Angyalok városába. Mikor elindult a repülőgép nagyon izgultunk, nehogy lezuhanjunk, mert életünkben most először voltunk repülőgépen. Nagyon vártuk a landolást, mivel Austin és Justin már ott volt mert lefoglalták a helyet az apartmanhoz. Még a haverjaik és még az ő barátnőik is eljöttek, szóval nem voltunk kevesen. Elaludtunk a repülőn és mikor felkeltünk már ott is voltunk. Austinék már vártak minket a repülőtéren, izgatottnak tűntek. Vajon mit terveztek? Majd kiderül... Leszálltunk a gépről és én egyből Austin felé rohantam, Bonnie pedig Justin felé. Mikor Austin megállított, azt hittem valami baj van. De amikor belenéztem két gyönyörű szemébe és láttam hogy csak viccel, elnevettük magunkat és erre Justinék is felfigyeltek.
-Min nevettek?-kérdezte Bonnie.
-Semmin-feleltem.
-Oké, de ehetnénk már valamit mert meghalok éhen-szólt oda már Alex is, Austin legjobb barátja.
-Rendben, de mégis mit együnk okos tóni?-kérdeztem viccesen kigúnyolva őt.
-Pizzát!!-kiáltott erre Austin.
-Gondoltuk...-sóhajtottak a többiek.
Elindultunk a legközelebbi pizzázóba és foglaltunk egy óriási asztalt.
Megrendeltük a pizzákat és mikor befejeztük lementünk a partra sütkérezni és úszni. Délután elmentünk az apartmanunkba és mikor beértünk egyből mindenki ott terült ki, ahol helyet talált.
Nekem már csak a földön volt hely, ezért gyorsan levettem egy takarót a kanapéról, leterítettem és lefeküdtem. Majd holnap megcsináljuk ezt a helyet, de ma már erőm sincs- gondoltam, majd elaludtam, mint akit fejbe vágtak.

Prológus

Egy hónapja ha még valaki azt mondja nekem, hogy a legjobb barátnőmmel, Sammel nyaralni megyünk az Angyalok városában, talán el sem hiszem.Valószínű az illető szemébe nevetek.Pedig hiába, most itt állok a szobám közepén hatalmas felfordulások közepette és azon töröm a buksim, hogy mit hagyok itthon.Mert, hogy valamit igen, az is egyszer biztos.A szoba ajtómon halk kopogás hallatszott,majd Sam buksiját pillantottam meg.Szemei csillogtak az izgatottságtól.Megértem.Életünk első szülő nélküli nyaralására indulunk.
-Készen állsz? - húzta széles vigyorra száját.Sammel azt hiszem első óta legjobb barátok vagyunk. Egy közös ellenség hozott minket össze.De nem bánom.Egyáltalán nem.Bólintottam egyet,majd a bőröndömet magam után húzva hagytam el a szobám.
- Mindenetek megvan? - fürkészett minket a két Édesanya.Aggódnak.Persze, hogy aggódnak.Melyik anyuka ne aggódna ilyenkor?Szerintem az összes létező anyuka.Felvettük a cipőnket, majd bőröndökkel a kezünkben hagytuk el a házat, s ültünk be a taxiba.


A reptéren rengeteg ember tolong.Mindenki szeretné mi hamarabb a gépen tudni magát.Mindenki lökdösődik, mi pedig jó ember módjára Sammel elengedjük Őket.Épp egy pasas könyökölt a hasamba, amikor elegem lett.Megfogtam Sam kezét, s húzni kezdtem magam után.Végül 5 perc alatt kijutottunk a tömegből.Felszálltunk a repülőre, de előtte még egy utolsó búcsút vettünk a szülőktől.
Minél magasabbra repültünk annál jobban éreztem a szabadság érzését.Mert szabadok vagyunk.Egy teljes nyárra.Van három hónapunk kiélvezni a nyarat.De ameddig nem érünk oda, marad a szabadság érzése.Ami a legjobb dolog.