2. rész. Samantha

Mikor felkeltem még mindenki aludt. Megnéztem az órát: pontosan dél volt!! Austinra pillantottam és szinte elolvadtam, olyan édesen aludt. Egy kicsit, mintha kicsurgott volna a nyála. És még így is olyan aranyos volt. "Mikor először megismertem, nem is tudtam, hogy egy sztárral van dolgom.Mikor megkérdezte hogy leszek-e a barátnője még akkor sem mondta el. Csak akkor, amikor megláttak a mahomie rajongói az utcán és rákérdeztek hogy én vagyok-e a "titokzatos" barátnője Austin Mahone-nak, és elmondtam nekik, hogy igen. Nem kellet volna. Azóta már más minden. Ha elmondja hogy híres, nem mondom el hogy a barátnője vagyok. Ha nem mondom el hogy kije vagyok, nem írnak rám mindennap megkérdezni hogy hogy van Austin. De még így is jobb, mintha azt írnák mindennap hogy haljak meg meg ilyenek... Szóval örülök neki hogy ilyen értelmes rajongói vannak. Vannak nagyon kedvesek, féltékenyek, ellenszenvesek és még sok fajta. Ha belegondolok én is mahomie vagyok. Bonnie is, de ő leginkább belieber. Épp el is felejtettem. Ő Justin barátnője, és mióta együtt vannak annyira önmaga lett. Örülök, hogy ott van neki Justin, nekem meg Austin."
Hallottam valamilyen kis zajt, ami kizökkentett a gondolataimból. Austin felkelt.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-,kérdezte mosolyogva egy kicsit nagyon kócosan.
-Jó reggelt! Jól, de mivel a földön kellett aludnom eléggé "mereven".. És te hogy aludtál?-kérdeztem.
-Fantasztikusan-csókolt meg-Sajnálom, hogy a földön kellett aludnod, de ha nem lennél még mindig olyan félénk, mellém is befeküdhettél volna..-nézett rám a perverz nézésével.
-Hogy leszedd rólam a takarót? Még mit nem!-mosolyogtam.
-Persze, csak azért nem akartál befeküdni mellém-nézett rám most a mindent sejtő tekintetét használva.-Még mindig "félsz" tőlem... megértelek.-nézett rám már a szomorú nézésével.
-Austin, én... mindegy semmi..-mondtam.
-Mi a mindegy?-hallottam Justin hangját.
-Semmi-mondtuk egyszerre Austinnal.
-Austin nem akart enni, de én belé erőltetem minden áron-kacsintottam Justinra.
-Hát oké, de én már éhes vagyok és Bonnie még alszik...-nézett rám kisfiúsan, amivel tudtam, hogy azt akarja hogy én csináljak neki enni.
-Oké, jól van na! Máris csinálom-nevettem.
-Köszi-puszilta meg az arcomat mire Austin kiviharzott.
Utána rohantam, hogy megkérdezzem mi a baja.
-Austin! Neked meg mi a bajod??-kérdeztem csodálkozva.
-Nekem?? Nekem semmi. Neked mi a bajod?-kérdezte kissé idegesen-Azt engeded, hogy Justin puszilgasson, de mellém nem fekszel be! Mi a bajod? Félsz tőlem?-kérdezte.
-Austin... én. Ezt nem merem elmondani neked. Kinevetnél...-mondtam a szememet a földre szegezve.
-Nem foglak kinevetni-húzta fel az állam, hogy a szemébe nézzek.
-Austin. Én...-kezdtem-Az van, hogy én még nem csináltam. Féltem hogy rám másznál-pirultam el szégyenkezve.
-Ezért? Ez minden? Én sem csináltam még, Sam. Nem másztam volna rád. Az egyik ok: azért mert aludtam, a másik ok: nem vagyok pedofil meg ilyenek, a harmadik ok pedig azért mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Ha majd akarom "azt" elmondom, hidd el.-nézett rám komolyan.
-Köszönöm, hogy megértesz.-mosolyogtam.
-Nincs mit Sam-csókolt meg.
Visszacsókoltam, majd visszamentünk a házba.
Egy új jó nap elé nézünk gondoltam. Nem hittem volna, hogy kibírja nevetés nélkül, aki minden apró dolgon nevet. Nem nevetett. Most először láttam a komoly Austint. Remélem nem ez az utolsó alkalom.

Mikor beértünk Bonnie már csinálta a reggelit. Justin rám nézett, színlelve, hogy haragszik rám.
-Köszönöm a reggelit-gúnyolódott.
-Jó, bocs, de nem csak te vagy a világon..-gúnyoltam vissza.
-Igaza van.-kacsintott Bonnie, majd neki dobott Justinnak egy palacsintát, ami Austinon landolt, mert pont akkor jött ki a fürdőből.
Mindenki nevetett, még Austin is.
Megfogott ő is egy palacsintát és vissza dobta Bonnie-nak.
Így kezdődött a napunk. Egy palacsinta csatával.  Gondoltam én is beszállok, így hát Justinnak dobtam én is egyet. Én is kaptam egyet Justintól, majd ez után jött a kakaó és a lekvár.